Hagyományos pásztorokra van szükség ahhoz, hogy Közép-Európa fajokban gazdag gyepterületeinek biodiverzitása megmaradjon

Ibolya –

Amikor a lányom még kisbaba volt, elvittem az istállóhoz, hogy kezdettől fogva hozzászokjon az állatokkal járó hangokhoz. Télen az állatok közelében tettük le, amíg az etetésüket végeztük.

Más gyerekek megijednek a furcsa hangoktól, de ő azon nyomban megnyugodott, mihelyt meghallotta a juhokat, a lovakat és a kutyákat. Amikor már járni kezdett, megtanulta, hogyan közlekedjen a juhok között. Egy idegen elriasztotta volna az állatokat, de ha egy gyerek hozzájuk szokik, pontosan tudja, hogyan mozogjon úgy, hogy ne zavarja az állatokat.

Később elvittük magunkkal, amikor kihajtottuk az állatokat a legelőkre. Egyszerűen imádta. Óvodás kora előtt, tehát mielőtt betöltötte volna a hármat, virágokat szedett vagy a bárányokkal játszott. Mindig magammal vittem a legelőre. Most pedig, amikor nyári szünet van az iskolában, kimegy az apjával a legelőre, vagy pedig reggel ennivalót visz neki a legelőre.

Amikor hazaér az iskolából, az első útja mindig az istállóhoz vezet, hogy segítsen a munkában – eteti a bárányokat, gondoskodik róluk. Vannak neki saját bárányai, ezek a kedvencei, és saját kutyája is van. Nyilvánvaló, hogy imádja ezt csinálni, érdekli ez az egész, de még nem tudni, mit hoz a holnap.

Ibolya –

Ha a lányom később nem akarna pásztorkodással foglalkozni, nem erőltetném, mert ez egy olyan dolog, amit ha nem akarsz csinálni, nem is fogod tudni jól csinálni. Fontos, hogy szeresd. Csak akkor vagy rá képes, ha igazán akarod.

A legfőbb dolog, és ez elég ritka, hogy mi mindezt családként csináljuk – valójában két családról van szó, mert a sógorom családjával együtt pásztorkodunk. A férjem azt szokta mondani, hogy ha együtt dolgozunk, akkor együtt fáradozunk és együtt is érezzük jól magunkat.

A család, a juhok szeretete, az állatok szeretete. Ez köt össze bennünket.

Tanulással válhat valakiből hagyományos pásztor?

Ibolya –

Ez egy jó kérdés és nem könnyű megválaszolni. Először is, ha valaki a legjobb akar lenni, akkor ebbe eleve bele kell születnie.

De ha valaki nem is születik pásztorcsaládba, meg tudja tanulni, ha igazán elkötelezett. Egy jó tanítóra van szüksége, olyasvalakire, aki igazi pásztor, akinek megvan a tapasztalata, és képes megtanítani neki a pásztorkodás csínját-bínját. De az tény, hogy egy igen összetett tudásról beszélünk.

Az embernek ismernie kell a betegségeket, egész nap az állatok közelében kell lennie, hogy alaposan megfigyelje őket.

A jószág nem valamiféle tárgy. Ha az ember otthagy egy tárgyat, az ugyanolyan lesz, amikor visszatér, de az állatok folyton változnak.

Bármikor váratlanul megbetegedhetnek, és ha nem vagyok ott és nem észlelem idejében, akkor az állat elpusztul. Ismernünk  kell  a betegségeket, egész nap az állatok közelében kell lennünk, hogy alaposan megfigyeljük őket.

Ha valaki pásztorcsaládba születik, akkor van szeme az ilyen dolgokhoz. Rögtön észreveszi. A férjem és én is azonnal tudjuk, ha baj van – látod a szemükben, habár a tünetek gyakran csak nagyon enyhék. Elsődleges fontosságú tehát, hogy szeresd azt, amit csinálsz. A lényeg, hogy szeresd az állataidat, mert csak így fogsz kellő figyelmet fordítani rájuk.

Zsolt – 

Más pásztorok véleménye szerint lehetetlen hagyományos pásztorrá válnia annak, aki nem hagyományos pásztorcsaládba születik. Ha nem szokjuk meg az állatokat egy-, két-, hároméves korban, sokkal nehezebb azt a fajta odaadást elsajátítani, amivel úgy tudjuk szeretni az állatokat, hogy a hús végül egy szeretetteljes közegből származzon.

Mennyit tudnak a magyarok a hagyományos pásztorokról?

Zsolt –

A magyarok jelentős része ismeri őket. Rengeteg népmesében, bibliai történetben és fesztiválon találkozhatnak pásztorokkal.

Minden második magyar családban az anyák és az apák több százszor olvasnak népmeséket a gyerekeiknek, márpedig a népmesékben szinte mindig szerepelnek pásztorok. Ezekben a történetekben általában van egy hercegnő vagy egy gazdag családból való lány, aki beleszeret egy csordásba, juhászba vagy kondásba, és az apja arra hivatkozva tiltja meg a frigyet, hogy a legény csak egy pásztor, aki nem méltó a lányára.

Ezután az apa versenyt hirdet a pásztor és a hercegek vagy gazdag fiatalemberek között, hogy bebizonyítsa, a pásztor nem elég jó. De mindig a pásztor nyer, mert őszinte, leleményes és elszánt.

Népi fesztiválok

Zsolt –

A magyarok a fesztiválokon is látnak pásztorokat, mert született egy mozgalom a magyar népi hagyományok felélesztésére. Úgyhogy ezeken a fesztiválokon gyönyörűen hímzett ruhákat viselő pásztorokat láthatnak, akikkel örömmel készítenek közös szelfit.

Ibolya –

Ezeken a rendezvényeken mi is ünneplőben jelenünk meg, és ha lehet, az egész család részt vesz. Ilyenkor lehetőségünk van más pásztorokkal találkozni, jól érezni magunkat, énekelni és történeteket mesélni, akár késő estig. Mindez jó alkalom arra, hogy egy kicsit feltöltődjünk.

Zsolt – 

Azonban sok magyar csak ilyen fesztiválokon találkozik pásztorokkal. Nagyjából 50–80 évvel ezelőtt szinte mindenkinek volt közvetlen kapcsolata pásztorral, de ez mostanra már csak a lakosság 5–10%-áról vagy még kevesebbről mondható el.

Mit is csinál pontosan egy pásztor?

Zsolt –

Habár Magyarországon a pásztorok fel-felbukkanak a fesztiválokon és a mesékben, ez még nem jelenti azt, hogy az emberek tökéletesen tisztában is vannak azzal, miben áll a pásztorok munkája, vagyis az egészséges és ízletes hús előállítása és a gyepterületeken végzett gazdálkodás.

László – 

Az emberek nem mindig értik, hogy mi, pásztorok, a természetért is dolgozunk: mi gondozzuk a legelőket, mi gondozzuk a füvet, a cserjéket és a nádast. Sokan azt hiszik, hogy ez a változatosság pusztán a természetből fakad, és hogy ezek a gyepterületek legeltetés nélkül is megőrződnének.

A helyes legeltetéshez olyan pásztorok kellenek, akik rendelkeznek az ehhez szükséges ismeretekkel. Máskülönben a jószág csak a jó füvet fogja megenni. Számos területnek megvan a maga pásztora, aki ismeri a térséget és tudja, hogy mit, hol és mikor lehet legeltetni. Pásztorok nélkül ezek a területek többé nem legelők lennének, hanem csak kiszáradt földek. Beavatkozás nélkül a szarvasmarhák és a juhok a maguk útját járva jellemzően túllegelik a legelő bizonyos részeit.

Ha viszont egy gyepterületet egyáltalán nem legelnek le, ott meg a gaz fog túlburjánzani. A legelők tönkremennek és elvadulnak, ha nincs rajtuk jószág. Ilyenkor tüskés bokrok és bogáncsok növik be, amelyeket drága üzemanyaggal működő drága gépekkel kell a természetvédőknek visszavágniuk.

Ibolya felvételei fesztiválokon rögzített hagyományos magyar népdalokról.

Erdő, erdő, de magos…

Pozse Mári libája…

László –

A pásztorok ezeknek az elhagyatott legelőknek a megőrzésében is sokat tudnak segíteni. A legeltetésnek köszönhetően a legelők jócskán megtisztulnak, felfrissülnek. Több madarat is vonzanak. A vadvilág körforgásához szükség van a jószágra.

Sokan nem gondolják, hogy a pásztorok ismeretei valódi tudással érnek fel. Ezt a tudást mi nem a könyvekből szereztük meg, hanem örököltük, beleszülettünk.

Ha kicsit nagyobb tiszteletet kapnánk az emberektől, az sokat jelentene.” Az embereknek azt is meg kellene érteniük, hogy „ha nincsenek pásztorok, az ízletes húsnak is búcsút lehet mondani”.

Ibolya – 

Szerintem a kormánynak fel kellene világosítania a fiatalokat arról, hogy mit is jelent valójában a pásztorkodás, hogy megértsék, hogy ez egy nehéz feladat.

Annak érdekében, hogy ez a gondolkodás megváltozzon, [Zsolt és László] készített egy filmet, amelyben végigkövethetjük Lászlót egy egész délutánon át, ahogy pásztorkodás közben mesél az általa végzett munka rejtelmeiről és az ehhez a munkához szükséges hagyományos tudásról. A film rendkívüli népszerűségre tett szert Magyarországon, és a csapat készített egy angol nyelvű változatot is, hogy a filmet még többen tudják megnézni.

Zsolt –

A film jelenleg több százezres megtekintésnél jár, és azok az emberek, akik hozzászóltak, gyakran megjegyezték, hogy mindeddig fel sem fogták, mennyi tudásra és türelemre van szüksége egy hagyományos pásztornak.

Ibolya – 

Az utóbbi időben az embereknek pozitívabb a véleményük a pásztorokról, főleg amióta ez a film elérhetővé vált Egyre több ember értékeli és tiszteli ezt a fajta tudást. Tudja, minden szakmához, minden munkához speciális tudásra van szükség, bármiről legyen is szó. Mielőtt megítélnénk valamit, előbb ismerjük meg közelebbről.

Nemi szerepek a magyar pásztorközösségben

Zsolt –

A hagyományos pásztorkodást mindig is meghatározták a nemi szerepek. Régen ez egy fizikailag megterhelő munka volt, ezért a férfiak gondozták a juhokat és a szarvasmarhákat, a nők pedig azokról a kisebb állatokról gondoskodtak, amelyeket közvetlenül a háznál lehetett tartani, tehát a csirkékről és a disznókról. Az utóbbi időben a mostanra kötelezővé vált, egyre növekvő adminisztrációs terhek is a nőkre hárulnak.

Napjainkban a hagyományos nemi szerepek már egyre kevésbé érezhetők, mivel gépek végzik a nehezebb munkák egy részét.

Ibolya – 

A szokásos női feladatok közé tartozik például a fiatal bárányok gondozása, etetése és itatása, szemmel tartása. Ellenőrizzük, hogy egészségesek-e, és rendben tartjuk a nyájat. A szokásos férfi feladatok közé tartozik például az állatok kiterelése a legelőre, és ők tartják számon azt is, hogy ki hova megy.

Igaz, hogy rengeteg papírmunkát is kell végeznem – az elmúlt tíz év elképesztő mennyiségű adminisztratív munkával és bürokratikus teherrel járt. Sok mindent kell papíron nyilvántartani, ez pedig több időt vesz el, mint az állatokkal végzett tényleges munka. Az egész rendkívül nyomasztó, ugyanis ha hibát vétünk a papírokban, akkor nem kapunk támogatást, vagy akár fel is számolhatják a gazdaságunkat.

A régi időkben én is kint voltam az állatokkal. A férjem ment az egyik irányba a nagyobb állatokkal, én meg a másikba a fiatal bárányokkal és az idősebb juhokkal. Ezt szeretem a pásztorkodásban, hogy kint lehetek a természetben és élvezhetem ennek az életmódnak a szabadságát.

Ibolya –

A lányom és az unokahúgom férfi és női feladatokat is ellátnak. Erika egyedül tereli ki a legelőre a birkákat, traktort vezet, és a gépi munkákat is elvégzi. Szívesen csinál tipikus ’férfi munkákat’. De ami azt illeti, a mi gazdaságunkban általában nem osztjuk külön a munkát férfi és női munkára.

Mindent együtt csinálunk, férfiak és nők. Persze mindenkinek megvan a maga feladata, de szükség esetén mindenki el tud végezni mindenfajta munkát.

Pásztorok és természetvédelmi őrök együttműködése

Zsolt –

A történelem során a természetvédelmi őröknek és a pásztoroknak más-más munkamódszereik voltak, de az elmúlt pár évtizedben egyre intenzívebben kezdtek együttműködni a földgazdálkodást illetően, főként a természetvédelmi területek fajokban gazdag gyepterületein.

Ez az összefogás csak nemrégiben vette kezdetét, mivel korábban a természetvédelem mindig is egy városi–tudományos eredetű világnézeten alapult, amelyet követve a természetvédelem lényegében úgy gondolkodik, hogy az emberek a városban élnek, a természet pedig a városon kívül található. Eszerint azok az emberek, akik a természetben élnek, tönkreteszik azt, ezért be kell szabályozni őket.

Ez részben igaz is, viszont veszélyes ebben a szellemben látni el természetvédelmi feladatokat úgy, hogy közben nem értjük, hogy bizonyos emberek – például a pásztorok – mit csinálnak a természetben, a természettel és a természetért, és mit próbálnak elérni. Ezért is volt egyfajta szakadék a természetvédelmi őrök és a pásztorok között, mert nem értették egymás céljait.

Zsolt –

Nem volt könnyű megtalálniuk egymással a közös hangot és kölcsönös bizalmat kialakítani. Viszont ez nagyon fontos, mert az őrök töltik be azt a szerepet, amely hidat képezhet a tudományos elveket valló természetvédők és a pásztorokhoz hasonló hagyományos földhasználók tudása között.

László – 

Egyre jobban mennek a dolgok az országban.

A természetvédelmi őrök 20 éve még szóba sem álltak velünk. Kérdés nélkül bíráltak bennünket. Most már megállnak, amikor találkozunk, és tudunk beszélgetni a legeltetésről és a gyepterületen való gazdálkodásról.

Például újjáélesztettünk egy régi rétgazdálkodási gyakorlatot: kora tavasszal legeltetünk a réteken, hogy később akkor tudjunk kaszálni, amikor az uniós jogszabályok ezt megengedik. Ez pedig a talajra fészkelő madarak szempontjából is hasznos.

Zsolt –

A pásztorok és az őrök céljaiban sok a közös, ilyen például a túl- és alullegeltetés megakadályozása vagy a gazok és invazív fajok elterjedésének megállítása. Habár 50-60%-ban van átfedés az őrök és a pásztorok céljai között, a problémát a célok megvalósításának módja jelenti. Igazából ebben a tekintetben merülnek fel ellentétek.

Más a világnézetük és másfajta ismeretekkel rendelkeznek a legelőkről. Például ha egyet is értenek a megfelelő legeltetés célját illetően, a ’megfelelő’ nagyon mást jelent egy pásztor és mást egy őr szemszögéből. De amint elkezdik meghallgatni és megérteni egymást, akkor hamar dűlőre tudnak jutni. Egy pásztor pedig sokkal inkább hajlandó kompromisszumot kötni, ha úgy érzi, megértik az álláspontját.

László – 

Fontos, hogy elismerjük egymás tudását. Tanítanunk kell egymást. A természetvédők közül sokan állítják, hogy a hagyományos pásztorkodásra nagy szükség van a védett területeken, mivel évezredekkel ezelőtt ott vadlovak, vad szarvasmarhák és bölények éltek, és ezeken a területeken a legeltetésnek a biodiverzitás fenntartása miatt van fontos szerepe. Mások viszont csak a túllegeltetett területeket látják, amelyeket azok a ’pásztorok’ hagynak maguk után, akik kevésbé értik a dolgukat.

A hagyományos pásztorkodás jövője

Zsolt –

A hagyományos pásztorkodás rengeteg munkával jár, és olyan hagyományos tudásra alapozza az állattenyésztést, amely generációról generációra egyre gazdagabb lesz. Ezt azonban nem tükrözi a hús piaci ára. Mivel nem prémium áron adják el, nem tudnak versenyezni más, kevésbé etikus hústermelőkkel. A pásztoroknak támogatásra lenne szükségük, hiszen az Európán belüli és kívüli etikátlan hústermeléssel kell felvenniük a versenyt.

Magyarországon félmillió hektárnyi, fajokban gazdag természetes és féltermészetes gyepterület található olyan védett területeken, amelyeken csak akkor lehet emberi fogyasztásra szánt élelmiszert előállítani, ha megfelelő tereléssel legeltetnek rajtuk. Ha az emberek átlátnák ezeket az összefüggéseket, akkor a pásztorokat nagyobb tisztelet övezné és jobb élet várna rájuk. Ha a pásztorokat tisztelnék és tisztességesen meg is fizetnék, akkor sok fiatal boldogan visszatérne a hagyományokhoz, és természetesen magukkal hoznák a szükséges innovációkat is.

Ibolya – 

Aggódom a pásztorkodás jövője miatt. Fontos lenne, hogy legalább annyira megfizessék azokat, akik állatokkal foglalkoznak, hogy meg tudjanak élni. Sokan azért hagytak fel a pásztorkodással, mert nem fizetik meg őket rendesen. Ez egy nehéz munka, mégis alig jövedelmez. Még azok is rákényszerültek, hogy abbahagyják, akiknek mindenük volt ez az életforma. Képtelenek voltak eltartani a családjukat abból, amit kerestek.

Nagy segítség lenne, ha az állami oktatásban a fiatalok megtanulnák, mit jelent valójában a pásztorkodás. Ez azért kell, hogy megértsék: bár ez egy nehéz szakma, ha szereted, akkor lehetőséged van jól csinálni és minőségi húst előállítani. Például lehetne egy állami pásztorképző, amely segítene, hogy tovább éljen ez a hagyomány.